Kolorádó Kid
Megnéztem a (rosszul tárgyragozható) Kolorádó Kidet - két gyors tanulság. Egy: még a legjobb epizódokkal is meg lehet fojtani egy történetet. Kettő: pénz nélkül nem lehet mozit csinálni.
Ha már itt tartunk, megint a régi fájdalom vesz rajtam erőt, amikor azt látom, hogy a magyarokban van egy kollektív tehetségtelenség a történetmeséléshez. Ez talán a polgári fejlődés hiánya miatt van így: nem nőttek fel úgy generációk, hogy a sorsfordulatokkal teli történeteket áthagyományozhassák. Plusz: minden generáció így-úgy rákényszerült arra, hogy elhazudja történetei lényegét (a hazugság itt ráadásul azonos az önirónia hiányával is). 49 után, a kiegyezés után, 19-cel, Horthyval, nácizmussal, satöbbi. Márpedig, ahol nincs fordulat, ott nincs történet, ami - a történet - mégiscsak talán a fordulat által válik azzá, ami. A fordulatokban, amelyekben megmutatkozik a démoni. Amikor működésbe lép a démoni algoritmus, és az eleven zűrzavaron átüt a mátrix.
Tehát már megint egy rosszul elmesélt történet.
Péterfy Gergely
